Hagyományaink
A németnek bier, a magyarnak sör
Pécs város hosszú évek óta mindent megtesz azért, hogy a borturizmus dél-dunántúli fellegvárává váljon. Érthető a törekvés, hiszen a villányi és szekszárdi borvidék közelsége, a Mecsek alkalmas lankái mind-mind évszázadok óta kitűnő nedűt termelnek. Pedig a pécsi sörfőzés gazdag történetéből kiderül, hogy e téren is van mire büszkének lennünk ezen a vidéken. Bővebben...»
A Teremtő ajándéka: a sör„Ezt a gabonát a bolondok felzabálják, pedig az Úr azért teremtette, hogy méltóbb módon vegyük magunkhoz. Dicsérjük hát a Mindenhatót és az ő bölcsességét, hogy megadatott nekünk - a sör...” Ki ne ismerné Tuck barát legendás prédikációját a Robin Hood című filmből? Ha belegondolunk, nagy igazság van e szavakban, hiszen már a babilóni Hammurapi kőtábláján folyékony kenyérként emlegetik, és azóta is az emberiség nagy részének közkedvelt tápláléka. Bővebben...»
Pálinkaverseny KárászonA Kelet-Mecsek lábánál fekvő kis faluba az időjárás inkább a nyarat idézte április utolsó szombatján. Kinyitották kapuikat a falusi porták, és színes programokkal, finom gyógyteákkal, ízletes falatokkal, és tüzes borokkal várták a vendégeket, akik a gombásztúrán, vagy a falusi körsétán ismerhették meg a település és a környék nevezetességeit, látnivalóit. A napnak azonban mégis egy másik rendezvény volt a kimagasló eseménye, történetesen a Kárászi Pálinkaverseny. Bővebben...»
Luca-napi hiedelmekAz ókori keresztényüldözések idején mártírhalált szenvedett Luca eredeti hangzással: Lucia. Az volt a bűne, hogy menyasszonyként megtért, és pogány jegyesét hátrahagyva Krisztust követte. Az elhagyott vőlegény feljelentése okozta vesztét, a kiskanizsai hagyomány szerint tűt döftek a szemébe, ezért december 13-án tilos volt varrni a környéken. A szent életrajza szerint más halál jutott neki osztályrészül, de ennek ellenére a középkorban a szemfájósok védőszentjének számított. Bővebben...»
Pécsváradi leányvásárAz sms-ben udvarlás és a társkereső honlapok virágkorában ritkán gondolkozunk el azon, hogy régen vajon hogyan ismerkedhettek a fiatalok. Az egyik ilyen ritka alkalom volt a mecseki és sárközi fiatalok számára a zengővárkonyi Lukács-napi leányvásár, amely bár már régóta Pécsváradra került, szokásai is megváltoztak, ám még mindig nagy számban vonzza a látványosságra vágyókat. Bővebben...»
A pálinka történeteHol van már az az idő, amikor csak lesajnált búfelejtőként gondoltunk a pálinkára, amit magára valamit is adó honpolgár nagy ívben elkerült. Évtizedeken keresztül csak a maradi parasztok, vagy a külvárosi lecsúszott elemek búfelejtőjének számított a városi folklórban, és egyetlen minőségi fokmérőjének az ereje számított. A „kerítésszaggatók” ideje szerencsére lejárt és a belvárosi éttermekben ismét sikk lett egy kupicával kezdeni a vacsorát. Bővebben...»
Az egregyi búcsúA falusi búcsúk visszatérő elem a vurstli, a körhinta, az idősebbeknek a mézeskalács, a fiatalabbaknak a vattacukor, esetleg valami más édes csemege. A férfiak kezében sör, valahol hátul a teke ütemes száraz koppanása, a vásárosok standjai előtt sóvárgó gyermekek és bukszájukat nyitogató nagymamák. Azonban ne tévesszenek meg az emlékeink: a búcsú egy vallási ünnep, amely egyben lehetőséget adott a családok találkozására is. Bővebben...»
Az egregyi lakodalmasAhány ház, annyi szokás – tartja a mondás, és ha a magyar lakodalmas szokások gazdagságát nézzük, igazat is kell adnunk a bölcsességnek. Ma a több történelmi korból áthúzódó hagyományok mellett erősen tartja magát az 1960-as évektől kiépülő, erősen kommersz jegyeket magán viselő menetrend, az amerikai kultúra beszivárgása pedig szintén sok módosítást hozott magával. Most a magyaregregyi szokásokat vesszük végig. Bővebben...»
Az ínycsiklandó orvosság: a lekvárValakinek íz vagy dzsem, a modernebbeknek sokszor marmelade, de valójában mindenki ugyanarra gondol: a szilvából, netalán sárgabarackból, csipkebogyóból, a szerencséseknek pedig eperből készült, a kenyérre oly komótosan elterülő, vagy éppen a forró buktából kicsorduló, fénylő, sűrű pépre, amit mi magyarok egyszerűen lekvárnak nevezünk. Bővebben...»
Hanyatlás és újjáéledésA kemencék huszadik századi sorsából megérthető a modern kori magyar történelem. A paraszti életmód tudatos felszámolása idején úgy tűnt, az ódivatúnak minősített tűzhelyeknek végleg leáldozott. Ugyanúgy halálraítélt lett, mint a házi kenyér illata, a forró lángos íze, a téli estéken körülötte összegyűlő család közös öröme. Az emberi életnek azonban fontosak a kedves tárgyakhoz kötődő emlékek. Bővebben...»
Kemencetörténet II. rész „Az a csodálatos 19. század”
A konyhaművészetbe is betört a retro irányzat, egyre nagyobb keletje van a régi sparhelteknek, és reneszánszát éli a kemencében való sütés-főzés. Mind gyakrabban láthatunk vendéglők, panziók, magánházak kertjeiben kisebb-nagyobb, fehérre meszelt, búbos tetejű kemencéket, mobil változataik pedig kedvelt látványosságai a szabadtéri fesztiváloknak: hosszú sorok kígyóznak előttük, hogy megkóstolhassák az ebben sült langallókat és pecsenyéket. Bővebben...»
A szegény ember eledele: a kecskesajtManapság újra reneszánszát éli a hagyományos paraszti kultúra, városi piacokon keresett portékává váltak a házilag készített lekvárok, vajak, túrók és sajtok. Régen a szegény ember tehenének tartották a kecskét, ám húsának íze, és a tejének kedvező élettani hatásai nyomán a magyar fogyasztók újabban ismét keresik a belőle készült termékeket. Ezek közül különösen a kecskesajt futott be komoly karriert, amelyet igen változatos formában, különleges ízesítésekkel is beszerezhetünk. Bővebben...»
Kemencetörténet 1.A tűz használata szinte egyidős az emberiséggel. Mióta eleink rájöttek, hogy a megsütött hús ízletesebb, azóta igyekeztek a tűzrakóhelyet egyre praktikusabban kialakítani. A különböző fajtájú kemencéket évszázadok óta használja a magyarság, a technikai fejlődés a 20. században tüntette el őket a házakból és a portákról, hogy átadják helyüket a villannyal vagy gázzal működő utódaiknak. Mára azonban ismét reneszánszát éli a kemence-használat. Bővebben...»
Szőlőhegyi vigasságokA szőlő- és borkultúra szinte minden mozzanatához hiedelmek és szokások gazdag rendszere fűződik. A legendák szerint Örményország a szőlőkultúra őshazája, az özönvíz után itt kötött ki Noé bárkája, aki ezután azonnal szőlőt telepített, majd terméséből bort készített. A szüret, a boriváshoz hasonlóan, saját kultúrával rendelkező ősi szertartás, az egyik legrangosabb társas esemény. Bővebben...»
Élet az álarc mögöttAki még nem járt Mohácson a busók között, az nem tudja átérezni az emberiség téltől való félelmét és a tavasz érkezésének euforikus örömét. Utazzunk vissza az időben, és próbáljunk meg belesni az álarcok mögé. Kevesen tudják, hogy a mohácsi busójárás 2009 szeptemberétől szerepel „Az emberiség szellemi kulturális örökségének reprezentatív listáján”, ezzel világszinten ismertséget szerzett ez a helyi hagyomány. Bővebben...»
Decemberi disznóságokA hagyományos paraszti foglalatosságok közül mára a disznóvágás tartja magát legszívósabban. Nem véletlenül, hiszen évszázadokon keresztül a háztartás évi hús- és zsiradéktartalékát kellett általa biztosítani, és ha elmaradt, vagy nem sikerült a művelet, akkor ezzel a család élete került veszélybe. Érdekes, hogy a 18. századig a szarvasmarha állt a középpontban, a disznóhús különleges és drága csemegének számított. Bővebben...»
A Völgység csodája: az egregyi szentkútA ma is működő magyarországi búcsújáró központok túlnyomó többsége a 17–18. században, a barokk korszak legvirágzóbb évtizedeiben alakult ki. Ekkor születtek Gyűd, a pécsi Havi Boldogasszony-kápolna, Szentkút és Máriakéménd kegyhelyei, amelyek messzeföldről vonzották a személyes Isten-ember kapcsolatra vágyókat… Bővebben...»