Pécsi séta

Minden nemzedék öröknek érzi a saját korát, és ritkán gondolunk bele abba a hatalmas változásba, ami akár egy emberöltő alatt bekövetkezik a környezetünkben. Néha rácsodálkozunk régi képeslapokra, megsárgult fényképekre, hogy mennyire másképp festett a Széchenyi tér. De vajon mi a helyzet a turistáktól jobban eldugott Megye, Mária, esetleg a Croaten Gasse-nak hívott Anna utcában? Bővebben...»

Minden falunak és városnak van egy olyan helye, amihez a közösség majd minden tagjának édes emléke fűződik. Ilyen helynek számított Pécsett évtizedeken keresztül a Balokány, ahol nemzedékek tanultak meg úszni, majd vitték csónakázni először a kedvest, utána a családot. Az 1980-as évek elején a létesítményt bezárták, és utána hosszú évtizedekig a felelőtlenség mementójaként rontotta a környék látképét. Mára valami elkezdődött, de hosszú még az út… Bővebben...»

Ma, amikor a magyar vasút adósságairól, a közlekedés fenntarthatatlanságáról, a műszaki problémákról és késésekről szólnak a hírek, ritkán gondolunk arra, hogy a sínhálózat kiépülése, a vasúti közlekedés elterjedése alapvetően megváloztatta a magyar táj képét és az emberek mindennapjait. A vasparipák polgárosodást hoztak magukkal és Pécs egyik méltatlanul elhanyagolt kerületének, a vasútállomástól a Szabadság út másik végén álló Zsolnay-szoborig. Bővebben...»

Miközben az okmányirodába vagy a Konzum Áruházba rohanunk, esetleg koncertre érkezünk a zsinagóga bejáratához, vagy a nagy kirakodóvásárok idején a standok között kíváncsiskodunk, netalán a Kossuth Lajos szobra körül a földbe szurkált, óvodások által készített nemzeti színű papírzászlókat zörgeti a szél, ritkán gondolunk arra, hogy vajon miért is van Pécsnek még egy ekkora tere. Most ennek járunk utána. Bővebben...»

A belváros köveit koptatva hajlamosak vagyunk elhinni, hogy a város addig tart, ameddig állandóan nyitva tartó boltot, elegáns éttermet vagy sörözőt találunk. A szakértő turisták azonban jól tudják, hogy ez koránt sincs így. Jelentős kincsek várnak arra a város határain túl is, hogy bebarangolja őket az utazó. Felfedezésre érdemes a Pécs délkeleti részén fekvő, egykor uradalmi központként működő üszögpusztai kastély is, a mellette elterülő park… Bővebben...»

Üszögpuszta évszázadai
A belváros köveit koptatva hajlamosak vagyunk elhinni, hogy a város addig tart, ameddig állandóan nyitva tartó boltot, elegáns éttermet vagy sörözőt találunk. A szakértő turisták azonban jól tudják, hogy ez koránt sincs így. Jelentős kincsek várnak arra a város határain túl is, hogy bebarangolja őket az utazó. Felfedezésre érdemes a Pécs délkeleti részén fekvő, egykor uradalmi központként működő üszögpusztai kastély is, a mellette elterülő park... Bővebben...»

Érdekes világ lehetett Pécsett a 19-20. század fordulóján. A város lakossága gyarapodott, a német és horvát beszédbe egyre több magyar keveredett, a tüke polgárság pedig felfedezte magának a Mecsek értékeit. A fejlődő város elkezdte benépesíteni a közeli lankákat, épületek és emlékművek jelezték a környező természet bekapcsolását Pécs turisztikai értékei közé. Bővebben...»

Pécsről először mindenkinek a pörgős hangulat, a kávézók, éttermek, klubok garmadája által kínált programok jutnak eszébe, ahol minden nap történik valami. Amikor belefáradunk a hajtásba, érdemes észak felé vennünk az irányt, magunk mögött hagyva a belváros zaját, felkaptatni a Tettyére, majd onnan a Magaslati úton végigsétálva letekinteni a városra, ahonnan a hangok kavalkádja csupán mint távoli hajókürtök búgása ér fel hozzánk. Ugyanezt érezzük az út végén álló pálos templomot megpillantva… Bővebben...»

A mésztufából álló Tettye, Pécs egyik legfestőibb tája. Maga a tettye szó az arab tekke nyugat balkáni nyelvjárási alakja, magyarul általánosságban jelent kolostort. A középkorban a területet inkább malomsédnek nevezték, és a város ipari körzetének tekinthető, ahol már a 15. században számos malom működött a gyorsfolyású, ám meszes vizű patak mellett. Valaha kőbánya üzemelt a téren, könnyen megmunkálható kövéből házakat, várfalat építettek. Bővebben...»

Néhány évtizeddel ezelőtt valóságos időutazásnak számított felkaptatni a Felső Havi és a Havihegyi út kanyargós macskakövein a város fölé magasodó hófehér kápolnáig. Az elmúlt években sok minden megváltozott, de enyhe kora őszi estéken ma is érezni a hangulatos városrész balkáni illatát. Az Ágoston tér feletti domboldal már a középkorban lakott városrész volt. Kézművesek, iparosok lakták, és a Tettye-patak mentén álló malmokban szinte egész évben őrölték a gabonát. Bővebben...»

A középkorban a városfalak jogilag és szimbolikusan is határt jelentettek, csak arra vonatkozott a polgárjog, aki a falakon belül élt. Hely szűke miatt sokan kiszorultak a városból, ők a külvárosokban telepedtek le, de elválaszthatatlanul hozzátartoztak a benti élethez. Bővebben...»

Miután kigyönyörködtük magunkat a székesegyházban, sétáljunk át a káptalani levéltár árnyas boltozata alatt, és induljunk el a Káptalan utcán. Nem biztos, hogy van még egy olyan hely a Kárpát-medencében, ahol alig néhány száz méteren tíz rangos múzeum is különleges élménnyel csalogatja a kultúrára éhes vándorokat. Séta közben azonban érdemes a múzeumoknak helyt adó épületekre is egy-egy pillantást vetnünk, mert a falaik közt susogó szellő évszázados történeteket mesél. Bővebben...»

Egy komoly történelmi múlttal büszkélkedő város elképzelhetetlen magas várfalak, bástyák és tornyok nélkül, ahová az utókor hősi csatákat képzelhet vitéz várkapitányokkal és megmentőre váró kisasszonyokkal. A székesegyház előtti téren állva nehéz elképzelnünk, hogy az egykori vár belső udvarában szemlélődünk. Pedig így igaz, Szepessy Ignác szobra helyén 1819-ig a régi erősség felvonóhíddal felszerelt kapuja állt, a mai sétány helyén pedig vizesárok húzódott. Bővebben...»

Vannak helyek, amelyeket jobban megszentelt a Teremtő, ahol erősebben érezzük, hogy okkal vagyunk a világban, és életünk egyszeri, megismételhetetlen ajándék. Más képet festett Pécs, amikor 1009. augusztus 23-án megalapította Szent István királyunk a pécsi püspökséget. Azóta rengeteg minden megváltozott, de elmondhatjuk: harminchárom nemzedéknek hirdette már Krisztus misztériumát a Pécs második főterének számító Dóm teret uraló négy tornyos bazilika. Bővebben...»

Miután végigsétáltunk a Király utcán, elméláztunk a Jókai-tér évezredes múltján, és kerestük a boldog békeidők ízeit a Ferencesek utcájában, elérkeztünk a történelmi Pécs nyugati végén álló Ferences templomhoz. Ma már nehéz elképzelni, milyen lehetett a környék, amikor 1301-ben a Kórógyi család támogatásával felépült a kolostor és a gótikus stílusú templom, amelyet a mohácsi csata előtti években jelentősen átépítettek. A templom ma is áll, ám már csak részletekben emlékeztet hajdani önmagára. Bővebben...»

A Király utca forgatagát magunk mögött hagyva egy kávé mellett pihenjünk meg Pécs legszebb piazzáján, a Jókai téren, majd sétáljunk végig a hétszáz éves Ferencesek utcáján, ahol egymásra rakodó korok emlékei fogadnak bennünket. Amennyiben a Széchenyi tér a modern Pécs szimbóluma, a tőle nyugatra egy perc sétára található Jókai térről bízvást elmondhatnánk, hogy a város kétezer évének méltó reprezentánsa. Bővebben...»

Múlt alkalommal egy frissítővel a kézben búcsúztunk el a Színház-tér egyik padján. Azóta a nyár őszbe fordult, sőt beköszöntött a tél is. Ezért immár egy fűszeres illattal gőzölgő forraltboros bögrét melengetve ujjaink között indulunk tovább Pécs korzóján, amely 1864-től viseli – ötven éves szünetet leszámítva – Király József püspök nevét, aki bőkezű adakozásával hozzájárult az 1820. évi tűzvész utáni újjáépítésekhez. Bővebben...»

Ma Pécs fő ütőere a Széchenyi-tér, és az abból keletre nyíló Király utca. Jó idő esetén már kora délelőtt megtelnek az utcára nyíló kávézók, számtalan étterem csalogatja az ebédelni vágyókat, este pedig szinte bábeli nyelvzavar uralkodik a teraszokon, amikor a vendégek egyszerre próbálják meg kiheverni a programok okozta fáradtságot, és rendelnek egy pohár villányi vörösbort a könnyű vacsora mellé. A nyári estéken hömpölygő színes kavalkád csak alig különbözik a Király utca évszázados képétől. Bővebben...»

Pécs az oszmán építészeti emlékekben a leggazdagabb városok közé tartozik, csupán Budán található több muszlim műemlék, és a mecsekaljai város olyan városokat utasít maga mögé, mint a sokkal jelentősebb Temesvár, Székesfehérvár vagy Esztergom. A legújabb kutatások szerint 18 imahely, 3 fürdő és 5 oktatási intézmény működött a városban, a 18 imahelyből 11 dzsámit azonosított a szakirodalom. Közülük a legjelentősebbet vesszük most számba. Bővebben...»